Én szóltam.
Nos, előre is leszögezném, nekem az égvilágon semmi bajom nem lenne a világ jelenlegi rendjével (?), ha az is csöndben tudomásul venné az antiszociális személyiséget. Tényleg.
Állítólag, ha 'visszaszokom a dolgos mindennapokhoz', akkor majd nem fog fájni a fejem, és nem lesz álomkóros arckifejezésem se egész álló nap. Ez idáig rendben is lenne, ha nem lennék tisztában azzal, hogy ezen problémák gyökere abban a csodás oktatási intézménynek csúfolt épületben lelhető fel. Amin ugye nemigen lehet változtatni, legalább is nekem kissé korlátozottak a képességeim ez ügyben.
Ebből kifolyólag legalább megpróbálom összeszedni elhullott darabjaimat, amit viszont nem kis erőfeszítést igényel. Erőfeszítést igen, embereket nem. Pont.
Itt jutok el azon tény megállapításához, hogy a legkedvesebb Világegyetem ezt nem veszi figyelembe és hozzám dob még egy-két idegent. Gondolom, ez másnak nem is jelent problémát, új szokásokat elemezni, a megfelelő viselkedést begyakorolni, hozzászokni a jelenlétéhez, úgy általában kitágítani ismeretségi körünket. Nos, ez nálam igen problémás.
No, de majd egy vödör kávé reggel, egy doboz altató meg este segíteni fog a dolgokon. Ugye?
....ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése