Lét és Félelem - Összetartozik?

Sokáig nem kezdtem ezzel a bloggal semmit. Ennek több, talán valós oka (nem feltétlenül igaz) volt, van - és persze lesz is. De az utóbbi napokban elég sokat gondolkodtam egy bizonyos szón: gonosz. Kit is nevezhetünk gonosznak, valóban az-e, kinek árt ezzel és a legfőbb: élvezi-e? Itt most feltehetőleg a Pszichopatákra és szociopatákra gondolok. Nos... Megfogalmaztam egy rövidebb gondolatmenetet, olyan hosszút, ami remélhetőleg még belefér mindenki zsebébe.


Elmélkedés, ismét.



"Ha választanom kell jó és rossz között, mindig a rosszat választom. Azért mert a gonosz, izgalmas, érdekes, egoista, érzelmektől mentes és a cselekedetei sokszor céltalanok. Megmenteni valakit, segíteni... A hálával nem lehet mit kezdeni. Csak állok, és nézek magam elé, és eltűnődök, hogy vajon ez mire jó. Mert maga az, hogy valaki mond egy üres szót, az nem jelent semmit. De ha valakit tönkreteszel, magad körül mindent felégetsz, és az őrület felemészt, az megmarad. Az nyomot hagy. Míg a jó hamar eltűnik, és csak az ájtatos csuhások és a magukat a szabadság harcosainak nevezettek ünnepei emlékeztetnek minket cselekedeteikre, addig a gonosztól minden nap rettegünk. Minden éjjel, mikor végig kell mennünk egy kivilágítatlan utcán, vagy egy elhagyatott sikátoron, mindig figyeljük az árnyakat és félünk. És ez a félelem tart minket életben. Ha nem félnénk, belehalnánk az unalomba, ha mindenkivel kedvesek lennénk, a mosoly ráfagyna az arcunkra, és halálunk után csak egy groteszk, vigyorgó, aszott porhüvely maradna utánunk."

Mára (vagy még többre) ennyi lenne.