Melankólia vagy depresszív elmezavar?

Erőt vettem magamon épp az iménti pillanatban és írtam egy kis szösszenetet. Ez egy részletnek indult egy születendő történethez, ami egy életunt fiatal sorozatgyilkos nőről és egy kétségbeesett nyomozóról szólna, akit az iménti nőszemély lassacskán az őrület határára sodor. Később, vagy talán még ma feltöltök egy másik részletet is, amiből az egész indult - de ezen majd még elgondolkodom.
Figyelem! A fogalmazás pocsék, és nem írtam át semmit az eredetihez képest, nem húztam ki semmit, pont azért, hogy megmutassam, mennyire szánalmas tud lenni egy ilyen letargikus személy irománya.
Majd alkalomadtán vegyétek ki a zsebetekből és egy hosszabb, unalmas úton olvassátok el, jó szórakozást!

És most nagy mosoly! [Csak nehogy úgy maradjatok.]

"A fölötte tornyosuló házak mintha rögtön ráomlanának. Esernyőjén át szemléli a sötét fellegeket, mintha választ várna tőlük. Már jócskán lemaradt a többiektől, de ez sem zavarja - úgysem veszik észre. Körülötte az esőcseppek és cipőtalpak kopogása tölti ki a teret, autók suhannak el az előtte elterülő főúton. Mindenki siet a dolgára: vásárolnak, befizetik a csekkeket, elhozzák a kicsiket az óvodából, majd hazatértnek a meleg otthonaikba a családjukhoz. Ő pedig csak áll, nézi őket és lassan el is felejtkezik arról, hogy miért indult útnak. Mondhatná, hogy ez csak egy egyszerű városnézés néhány idegennel - vagyis csak volt, mivel azóta a többi teljesen eltűnt a szeme elől - de ez is csak egy üres álca. Az az álca, ami abból áll, hogy beszélget, sétálgat és teszi, amit a többi ember - semmit sem takar, mondhatni valójában ez az egyetlen dolog, ami megakadályozza abban, hogy szembesülnie kelljen a saját, üres valójával.
Egy kulcs elfordul a zárban, ajtónyikorgás - ez kizökkenti a melankóliából, így útnak indul, hogy valamivel kitöltse a magában keletkezett űrt... Talán egy újabb holttesttel."

Majd talán a fejemben is összeáll a kép erről a figuráról. Nehogy azt feltételezze bárki, hogy majd magamról mintázom!

Bár nincs túl jó hangulatom, de a zenére akkor is szükségem van, talán ez majd tükrözi is egy kicsit a bennem  kavargó kátrányt (mert ezek nem gondolatok, csak büdös kátrány).
Kis segítség: zetsubou = késtégbeesett


Maximum the Hormone - Zetsubou Billy