Az a nagyon-nagyon kék ég

Elmélkedés a mostani állapotról.

Melankólia vagy depresszív elmezavar?

Erőt vettem magamon épp az iménti pillanatban és írtam egy kis szösszenetet. Ez egy részletnek indult egy születendő történethez, ami egy életunt fiatal sorozatgyilkos nőről és egy kétségbeesett nyomozóról szólna, akit az iménti nőszemély lassacskán az őrület határára sodor. Később, vagy talán még ma feltöltök egy másik részletet is, amiből az egész indult - de ezen majd még elgondolkodom.
Figyelem! A fogalmazás pocsék, és nem írtam át semmit az eredetihez képest, nem húztam ki semmit, pont azért, hogy megmutassam, mennyire szánalmas tud lenni egy ilyen letargikus személy irománya.
Majd alkalomadtán vegyétek ki a zsebetekből és egy hosszabb, unalmas úton olvassátok el, jó szórakozást!

És most nagy mosoly! [Csak nehogy úgy maradjatok.]